Mi történik,ha egy tisztaságmániás öregasszonnyal hoz össze a sors egy fiatal,bizakodó párt? Alant olvashatjátok, hogy milyen az, ha valakinek végképp agyára megy a kukacoskodás.
Boglárka sztoriját olvashatjátok.
Egy verőfényes nyári napon albérletet keresve lakásnézőbe érkeztünk a párommal a már régóta nézegetett, álmainkban dédelgetett ház elé. Annál is inkább örültünk, mivel elég hihetetlennek tűnt, hogy a feltüntetett összegért (ami nagyon kedvező volt) megkaphatunk egy gyönyörű lakást. Teltek a percek, megérkezett a tulajdonos. Kedves idősebb hölgy, jó beszélőkével. Bevezetett minket a házba, ahol máris megszédültünk a gyönyörű, korszerű lépcsőháztól. A lakásba lépve mondhatni transzállapotba kerültem, abban a pillanatban úgy éreztem, nem érdekel hogyan, innentől kezdve nekünk itt kell laknunk...jobban kellett volna figyelnünk a baljós jelekre. A lakás egyik igazi vonzereje a tökéletes tisztasága volt. Körülbelül tízperces ott tartózkodásunk alatt a tulaj nem is mulasztotta el olyan huszonötször felhívni a figyelmünket arra, hogy a legfőbb szempont, amit figyelembe vesz, a tisztaság. Leendő albérlői legyenek rendesek, tartsák tisztán a lakását, ha kell, a célnak megfelelő tisztítószerekkel is el tud minket látni. Ezenkívül a szokottnál élénkebben kíváncsiskodott arról, hogy honnan, milyen állandósággal és biztonsággal szerezzük a jövedelmünket. Egy szó mint száz, elköszöntünk, s a következő órákban nagy dilemmával néztünk szembe. Két lakás közül kellett választanunk, de mondhatni az élet választott helyettünk: az álomlakásra esett a választásunk, annak ellenére, hogy mindketten éreztük a nyomasztó hangulatot, amit a tulajdonosnak a lakásával szembeni túlzott féltése okozott. Teltek-múltak a napok, befizetésre került az első havi lakbér, amivel biztosítottuk magunknak az odaköltözést. Ekkor a tulajdonos oldaláról megszaporodtak a lakással, költözéssel kapcsolatos telefonok, e-mailek, megtudtuk, hogy naponta eljár az egyébként üres lakásba, felmérni, hogy szeretett felületeit nem lepte-e be időközben a por. Telefonon érdeklődött, merrefelé is dolgozom, annak ellenére, hogy mind a megjelenésünk mind a viselkedésünk és egyéb dolgaink biztosíthatták arról, hogy semmilyen szinten nem készülünk átverni. A kezdeti balsejtelem betetőtőződött, amikor egyik nap hívatlanul és minden bejelentés nélkül beállított a párom munkahelyére. Mondanom sem kell, megdöbbentő fordulat volt ez mindenki számára. Leellenőrizte, hogy valóban létezik-e a munkahely, a párom valóban ott áll-e alkalmazásban, majd kijelentette, hogy megvásárolta a lakás rendbentartásához szükséges tisztítószereket, amiket és a hozzájuk tartozó cehhet a lakásban hagyta...nem kellett más tapasztalokra vagy véleményekre támaszkodnunk ahhoz, hogy tudjuk, ez a viselkedés elég súlyos előjele annak, ami később következhet, és hogy tudjuk, az ilyen hozzáallás őszintén szólva minősíthetetlen. Nem akartuk kivárni, mi sül ki ebből, fogtuk tehát a sátorfánkat, visszamondtuk a költözést, és ahogy sejtettük, a hölgy egy kisebb fajta fúriává változott. A konklúzió, amit mi személy szerint levontunk az esetból, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan semmihez, még ha nagyon szeretnénk se, és legyünk tisztában azzal, hogy lehet bármilyen gyönyörű, kifogástalan a lakás, a mindennapos szorongás és zaklatott ott élés miatt nem éri meg az áldozatot. A kifizetett összeget azóta is szorgosan próbáljuk visszakapni, tekintve, hogy nem töltöttünk egy árva percet sem a lakásban, és még a szerződés életbe lépése előtt visszaléptünk. Mivel nem foglaló volt, visszajár, csak sajnos saját elmondása alapján a hölgy elköltötte:)). Ha valakinek volt hasonló tapasztalata, megoszthatja velünk. Mai napi mottónk tehát: óvakodjatok a tisztaságmániásoktól! Semmi jó nem származhat belőle! :)))
